Szomorú igazság, hogy a hihetetlen technológiai fejlődés nem a kiművelt emberfők korát hozta el, hanem a cuki macskás mémeket, meg egy olyan társadalmat, ahol még mindig vannak laposföld-hívők, tanítani kell a maszkhasználatot és találni embert, aki úgy tudja, hogy a hód az hal. És ezek csak a nyilvánvaló badarságok. Számos téma van, amely hiába tudományosan megalapozott, az összetettsége miatt nagyon erős benne a vélemény polarizáció. Ilyen például az atomenergia, a GMO vagy a klímaváltozás ügye. Sokáig az volt az álláspont, hogy több oktatással a helyzet javítható. De hát úgy néz ki ez sem ilyen egyszerű.

A Yale egyetem pszichológusai egy kutatásban arra keresték a választ, hogy az, aki nagyobb természettudományos műveltséggel rendelkezik és/vagy jobb matematikai képeségekkel, jobban aggódik-e a klímaváltozás miatt. Eredményeik azt mutatták, hogy nem. Sőt még kismértékben csökkent is a kockázat érzékelése. Ráadásul még az is kiderült, hogy a természettudományos műveltség emelkedésével a kulturális polarizáció is növekedett. Ez arra vezette a kutatókat, hogy a klímaváltozást terhelő megosztottság nem a tudással, hanem sokkal inkább az érdekkonfliktusokkal lehet összefüggésben.  Hogyan?

„A legtöbb ember nem az igazságot keresi, csak a maga igazát.” Karinthy Frigyes

A véleménypolarizáció egyik hajtóereje az úgynevezett megerősítési torzítás, amely egy elég jól dokumentált jelenség a pszichológiában. Lényege, hogy általában azokat az információkat keressük vagy vesszük észre, amelyek a már meglévő nézeteinket igazolják vissza. A szelektív figyelem miatt az ezzel ellentéteseket szinte észre sem vesszük. Amennyiben az a meggyőződésem, hogy a tömegközlekedés megbízhatatlan sokkal nyitottabb vagyok az ezt alátámasztó eseményekre, mint az ennek ellentmondóakra.  Vagy, ha az az előzetes információm, hogy Sanyika jó tanuló, jó sportoló inkább az ezt alátámasztó cselekedeteit fogom észrevenni. A példák egészen hosszan sorolhatóak. Egy a lényeg, hogy az információs kavalkádból egyszerűen azokat fogjuk kiszűrni, amelyek alátámasztják vélekedéseinket. És igen a klímaváltozás esetén is szépen kimutatható a jelenség. Megfigyelték, hogy azok, akik elfogadják a klímaváltozás tényét hajlamosabbak olyan cikkeket olvasni, amelyek igazolják ezt. És fordítva. A torzítás végül egy olyan polarizációhoz vezet, amelyből nehéz a kiút.

Ez utóbbi jelenséget hamis konszenzus hatásnak is nevezik. Fontos hozzá tenni, hogy a jelenséget a közösségi média algoritmusai is hajtják, azzal, hogy csak az engem érdeklő cuccokat dobálják elém. A végeredmény pedig egy olyan buborék lesz, aminek az igazságáról teljesen megvagyok győződve. Ráadásul a kognitív kapacitásom javulásával még jobb érveket is tudok kitalálni a világnézetem igazolására, ha épp arra van szükség. De itt még nincs vége.

Nem az a lényeg, hogy mit mond, hanem, hogy ki mondja

Szintén régóta ismert és kutatott témája a pszichológiának, hogy az embereket nagyon könnyű csoportokba rendezni.  Még totál ismeretleneket is! Elég annyit mondani nekik, hogy te mától kék vagy, te pedig zöld és az emberek elkezdenek a saját színüknek kedvezni, a másikat meg lenézni. Pedig itt csak színekről van szó. És most gondoljunk bele, hogy mi mehet egy olyan fajsúlyos kérdésben, mint a klímaváltozás. Amellett, hogy a jelenség sok ember számára igencsak absztrakt, térben és időben nehezen megfogható, máris befolyásolja a közvéleményt és így vagy úgy, de megjelenik a politikákban is. Ez már elég ahhoz, hogy az ember a jól fejlett oktulajdonító és asszociációs képességével jeleket társítson az egyes csoportokhoz oda-vissza és „megosztódjon”. Vega, környezetvédő liberálisok. Vagy épp fegyverbolond, kőolajpárti konzervatívok.

A klímaváltozást tekintve a jelenség leginkább az Egyesült Államokban tapintható. Egy kutatás próbálta felmérni, hogy a liberálisok és a konzervatívok mit gondolnak arról, hogy mit mond a tudomány a klímaváltozás kérdésében.  Van-e, ki okozza stb. Több mint 55 százalékpontos különbséget találtak a két csoport nézeteiben, úgyhogy mindkét csoport a tudományra hivatkozott. Kimutatták, hogy szakértőkből is azokat részesítjük előnyben, akik megfelelnek a saját csoportunk értékeinek, míg a másik csoport szakértőit hiteltelennek látjuk. A kutatók szerint ez abból a személyes érdekből is fakad, hogy a hozzám hasonlókkal hasonló meggyőződést alakítsak ki. Érvelésük szerint az egyén eljuthat arra következtetésre, hogy egyedül nem sokat tud tenni a klímaváltozás megállításáért, azonban, sokkal többet kockáztat, ha ellentmond a saját csoportjában uralkodó meggyőződésnek. Például a kirekesztést. És bármennyire is tolja a marketing ezt a légy különböző dumát, az egyik legnagyobb félelmünk a csoportból való kirekesztés.  Sokszor még akkor is, ha valami nyilvánvaló baromság miatt kell egyetértenünk a csoportunkkal. Kicsit ezt igazolja az amerikai elnökválasztás után emlegetett felmérés is, ami szerint a szavazók 80%-a oda szavazott, ahová a közeli ismerőseik.

Megoldások híján

A helyzet az, hogy a legtöbb hivatkozott jelenségnek bőven volt evolúciós előnye. Sikeresebb volt az az egyed, amelyik, ha megcsípte egy rovar feltételezte, hogy ez utána is így lesz, sőt, jobb, ha a rovarokkal alapból fenntartásokkal viseltet. De sok információt gyűjtött be a társaktól is, akik általában hozzá voltak hasonlóak. Ma is sokat adunk ismerőseink ajánlására, legyen szó étteremről, fogorvosról vagy az esti filmnézésről. Közösségbe tartozni pedig mindig kifizetődőbb volt, mint egyedül bóklászni a szavannán, ezért az ember hajlandó volt szemet hunyni jó néhány dolog felett. Ma elég csak a családon belüli politizálásra gondolni. Egy ponton túl már nem fogunk vitatkozni a rasszista nagybácsival, többet ér a nyugodt családi ebéd. De a faj szempontjából a csoportok közötti megosztottságnak is bőven lehetett előnye. Sokszor nem tudni mi lesz a nyerő stratégia, különösen összetett problémák esetén, ezért egy teljesen uniformizálható társadalom biztos, hogy nem állná meg a helyét a folyton változó kihívások közepette. Tehát a megalapozó jelenségek kiütése nem igazán lehetséges és nem is biztos, hogy túl célra vezető lenne. Ugyanakkor a szélsőségesen polarizált társadalmak a közös döntéseiket egyre inkább népszerűségi alapon fogják hozni, ami egy tudományosan megalapozott probléma esetén katasztrofális következményekkel járhat. Miben bízhatunk mégis?

Három dologban:

• a valóság sokszor erősebb,
• nem egyformán hívő mindenki,
• a problémák és így a megoldások is összetettek.

Az elsőhöz nem kell igazán kommentár. Az igazán súlyos problémák esetén eljöhet egy pont, ahol a valóság tagadása már nyilvánvaló károkat okoz és az élet pontot tesz a történet végére. Mondjuk a klímaváltozás esetén ezt nem igazán kellene megvárni, de ha más nem lesz akkor a természetben még mindig bízhatunk.

A második már egy kicsit összetettebb. Az emberek, ahogyan fent már utaltunk rá, nyitottabbak a saját köreikből érkező szakértőkre és szerencsére nincs olyan téma, csapat, világnézet, ahol ne lennének átfedések. Gyakori klíma-kommunikációs tanács, hogy érdemes a közönséggel egy kulturális közegbe tartozó klímakommunikátort küldeni. Például konzervatív szakértőt a konzervatívoknak. Ez nem félrevezetés, csupán segít kiiktatni azt a kezdeti szűrőt, ami még az érdemi mondani való előtt „hitelteleníti” a kommunikátort.

A harmadik tényező pedig, hogy a klímaváltozás és a megoldása a legtöbbünk számára egy nagy absztrakt, megfoghatatlan csomag, amiben a vegánságtól, kezdve a napelemeken át egészen a gender kérdésig ma már minden szerepel. Ha így egybe akarjuk letolni valakinek a torkán, nem fog sikerülni. Míg részekre szedve biztos, hogy mindenki talál benne olyat, amivel egyetért és tenni is hajlandó érte. Például lehet, hogy egy konzervatív nem érdeklődik a vegánság iránt, de a napelemeket jó ötletnek tartja.  A másik oldalról nézve pedig bármilyen meglepő, jó néhány konzervatív félelem sem alaptalan.  Például a pazarló, fogyasztás alapú rendszer átalakítása rövid és középtávon veszélybe sodorhatja a munkahelyeket, amivel foglalkozni kell. Vagy a húsevés visszaszorulása, amely, ha sikeres, tönkreteheti az állattenyésztőket. Magyarországon ezzel szintén törődni kell. Érdemes időnként ezt a nagy, távolinak tűnő jelenséget, mint a globális felmelegedés vagy az elmebajnak tűnő klímatagadás, részeire szedni és úgy megbirkózni vele. Biztos vagyok benne, hogy több sikerünk lesz, mint azzal, hogy csak a saját buborékunkból ordibálunk át a többieknek.

Források itt:

 zoldpszichologia@gmail.com

Képek forrása:

burritobowldiaries

thehawk

republicans4voldemort