A kutatások szerint a lakosság jelentős része már elhiszi, hogy klímaváltozás van és hogy valamit tenni kell. Az érdemi cselekvések azonban elmaradnak. Vajon miért? Sajnos ennek ezer és egy oka lehet. Az egyik, hogy mégsem hisszük el igazán, hogy itt a világvége. Az átlaghőmérséklet változása nehezen érzékelhető, a katasztrófák nem minket sújtanak, plusz annyiszor adták már el nekünk a világvégét, hogy nincs komolyabb hatással a cselekedeteinkre. Sőt a cselekvés helyett inkább az érdektelenséget, az apátiát, összefoglalóan az apokalipszisfáradtságot váltja ki belőlünk. Mit jelent ez pontosan és hogyan védekezhetsz ellene?
Richard Nixon, volt amerikai elnök szerint:
"az emberek a félelemre reagálnak, nem a szeretetre. És ezt nem tanítják a vasárnapi iskolában, pedig igaz."
Marketinges közhely, hogy minél véresebb, fenyegetőbb egy hír, annál jobban érdekli az embereket. Részben ennek köszönhető, hogy az esti híradóban sokkal többször tudósítanak, balesetekről, gyilkosságokról természeti katasztrófákról, mint mondjuk egy kereskedelmi megállapodásról vagy egy új törvény elfogadásáról, noha az utóbbiaknak nagyobb hatása van az életünkre. Ez igaz a filmekre, történetekre is. Egy optimista jövőkép inkább tűnik propagandának vagy reklámnak, mint híradásnak. Az emberek egyszerűen jobban odafigyelnek a világvége jóslatokra és hát valljuk be, izgalmasabbnak is találják őket. Ennek oka evolúciós múltunkban keresendő. A szavannán bóklászó őseinknek kifizetődőbb volt a veszélyre készülni és pesszimistán járni kelni, mint optimistán tekingetni a jövőbe. A halál ezer féle formában fenyegette őket nem volt miért pozitívnak lenni. Ugyanakkor ezek a veszélyek önmagukban nem voltak hosszú életűek és elég tiszta volt, hogy mikor mit kell tenni a kivédésükre. Ha jött a kardfogú tigris vagy harcoltam vagy elmenekültem (vagy lefagytam de az nem volt egy kifizetődő stratégia). Nem kellett végig szorongani a hétvégét, hogy a megoldáson agyaljak. Ma már azonban más a helyzet és ezzel el is érkeztünk a problémához.
Olyan szinten vált bonyolulttá és szenzáció éhessé a világ, hogy egy jól felépített apokalipszis nem csak a figyelmünket kelti fel, hanem leegyszerűsíti, keretbe foglalja világnézetünket. Nem mellesleg arról is tudósít, hogy mit kell tennünk vagy mit kell vennünk ahhoz, hogy az igaz hívők, a túlélők csoportjába kerüljünk. Mindenki megtalálhatja a neki valót, hiszen a világvége jóslatoknak se szeri se száma. Fenyegettek már lehűléssel, meteorral, mágnesesviharral, napkitöréssel, járvánnyal, zombikkal, atomháborúval, pólus cserélődéssel, idegen inváziókkal stb. és még a vallási töltetűekről nem is beszéltünk. Jelenleg a felmelegedés van porondon, ami messze a legösszetettebb, legabsztraktabb és a legnagyobb eséllyel bekövetkező apokalipszisnek tűnik. És annak ellenére, hogy már évtizedek óta ismert probléma, egyre csak súlyosbodik. A klímaszakértők pedig küzdenek, mint malac a jégen, hogy el tudják magyarázni az emberiségnek, micsoda katasztrófa várható. Ehhez nem riadnak vissza a legszemléletesebb apokalipszis víziók ábrázolásától sem. Gyakran meg sem kell erőltetniük magukat, mert maga a termeszét siet a segítségükre a valóság képében. Elég csak az ausztráliai, amazóniai vagy kaliforniai tüzekre gondolni vagy a cseh tornádóra. Az üzenet azonban mégsem jön át. Az elmének, a félelemre való érzékenysége mellett, még az is tulajdonsága, hogy sokáig nem szeret ebben az állapotban tanyázni. Egyszer csak belefárad. Hiába a durvábbnál durvább jövő ábrázolások, a lángoló jeges medvék, a cápával kevert tornádók vagy a pusztuló mezőgazdaság, egyszerűen belefárad az állandó rosszhírekbe. Ilyenkor beszélhetünk apokalipszisfáradtságról.
Milyen tényezők befolyásolják a kialakulását?
Az első az akarterő, amely egy véges jószág. Ha túl sokat használjuk kimerül és cselekedeteink felett átveszik az uralmat az ösztönök. Már pedig a klímaváltozás elleni küzdelem folyamatos önmegtartóztatások, plusz információ szerzések és morális döntések elé állít minket. Ezek rengeteg pszichikai energiát fogyasztanak, ami az akaraterő kimerüléséhez vezethet. Ilyenkor, ahogy fent említettem, vagy átveszik a döntéseink felett az uralmat az ösztönök, például engedünk a big mac csábításának vagy egyszerűen visszahúzódunk és nem csinálunk semmit. Minden héten a világvége ellen küzdeni komolyan igénybe veszi az akaraterőnket. Nem csoda, ha egy idő után ignoráljuk az ilyen híreket.
A második tényező a körülöttünk lévő társadalom, amely sokszor nemhogy elismerné erőfeszítéseinket, hanem pont ellenkezőleg, vitatja hasznosságát, ellentétesen cselekszik, sőt, ha mi hibázunk még azt is a fennálló rend bizonyítékának tekinti. Érdekes szociálpszichológiai jelenség, hogy jobban kedveljük a megtért bűnösöket, mint a bukott hősöket. Ezért van például az, hogy sokkal szimpibbnek tűnik, mikor Pumped Gabó klímatüntetésre invitál, noha két héttel korábban még az audival pózolt, mint Gréta Thuberg, akit egyszer kapnak le, hogy banánt eszik, máris elítélik. Nem beszélve arról, hogy társadalmunk a vagyont, az anyagi jólétet mindennél többre tartja. A sikeres, vagyonos embereknek még a komoly bűncselekményeket is hajlamos elnézni. Rendkívül alááshatja a motivációt ezért, ha azt látjuk, hogy a körülöttünk élők nem ismerik el az erőfeszítéseinket, ellentétesen cselekednek és ebből nemhogy hátrányuk nem származik, hanem ez bizonyul a nyerő stratégiának.
A harmadik tényező pedig az alacsony észlelt hatékonyság. Ha az ember mégis kitart és erejét megfeszítve klíma-diétázik, majd azt látja, hogy nem javul a helyzet, hanem romlik, az szintén fokozhatja a hiábavalóság érzését. Erre a jövőben igen gyakran kell majd számítani, hiszen a túlcsorduló hatás miatt még ha mindenki összekapja is magát és elérjük a kibocsátás csökkentési célokat, a klíma egy ideig akkor is tovább fog melegedni. És ha valaki az erőfeszítései ellenére is rendre eredmény nélkülinek látja a cselekedeteit, szintén reagálhat apokalipszis fáradtsággal. Ugyanez történik akkor is, ha minden egyéni cselekedetünket mondjuk a kínai kibocsátási adatok fényében szemléljük.
Mit tehetünk?
Az apokalipszisfáradtság ellen nem könnyű küzdeni. Aki komolyan érdeklődik a környezetvédelem iránt bizonyára tapasztalni fogja legalább egyszer, de inkább többször az élete során. Nincsenek tuti receptek, de rengeteg kisebb technika van, amit érdemes időnként elővenni. Ebből most hármat ajánlunk.
Indikátorok keresése
Ahhoz, hogy az ember sikeresen módosítsa viselkedését, szüksége van valamiféle visszajelzésre a cselekedeteiről. Jelenleg ennek a feltételei nem nagyon állnak rendelkezésre. Már ha a környezetvédelemről van szó. A játékfüggőség, a közösségi média függőség, de még a sportfüggőség területén nagyon is meg vannak feltételei és alkalmazzák is. A mindennapi fogyasztásunkról azonban nincs meg a megfelelő visszacsatolás. A termékeink jó részét nem mi és nem itthon állítjuk elő, ezért vagy nincs a hatásukról visszajelzés, vagy ha van az is hamis. Pedig óriási szerepe lenne abban, hogy a fogyasztók környezetbarátabb viselkedést tanúsítsanak. Nincs mese, az embernek magának kell, ahol lehet, ezeket az indikátorokat megtalálni. Legalább addig, amíg a viselkedés önmagát „jutalmazva” szokássá nem válik.
Szokások kialakítása
Az egyik legnagyobb fegyverünk a kimerülés ellen az automata üzemmód, amit nyugodtan hívhatunk szokásnak is, és amitől a motivációs trénerek mindig óvtak. A helyzet azonban az, hogy a rutinjaink, szokásaink rengeteg terhet vesznek le a vállunkról. Pontosabban az elménkről. Örökké nem lehet a jelenben élni. Néhány gurut és trénert leszámítva erre egyikünk agya sem képes. Az automatizmusok segítenek abban, hogy a mindennapi teendők, ne vegyék igénybe annyira pszichikai energiáinkat. Ha minden öltözködés, vagy fogmosás az újdonságvarázsát hozná, egésznap ennünk kellene, hogy tápláljuk óriásira nőtt agyunkat. De hát ez szerencsére nincs így. Éppen ezért, ahhoz, hogy a környezettudatos döntéseink ne emésszék fel akaraterőnket, érdemes azokat saját magunknak rutinná alakítani. Hogy ez mennyi idő alatt sikerül, függ az adott cselekedet összetettségétől és jutalom értékétől. A lényeg a fokozatosság, illetve a körülmények, a kontextus előre elrendezése. Elég egyszerre csak egy szokás beépítésével kezdeni és pihentebb pillanatainkban előre úgy szervezni az életet, hogy a környezetbarát opció álljon kézre. A munkahelyi zuhanyzás és az olcsó vagy ingyenes kerékpár használat biztosításával például komoly sikereket értek el a kerékpárral való munkába járás területén. De számos ponton egyszerűsíthető a szelektív hulladékgyűjtés vagy a növényi alapú táplálkozás is. A lényeg, hogy minél több környezetbarát, tehermentesítő rutint állítson be magának az ember.
Átkeretezés
A világot sajnos nem fogjuk tudni megmenteni egy lépésből. Ráadásul, ha mindig a saját cselekedetink hatását mérjük össze a globális környezetszennyezéssel, garantált a csalódottság. Érdemes ezért néha felülvizsgálni szerepünket ebben a történetben. Tisztázni, hogy mi az, amit meg tudunk tenni és elfogadni, hogy néha nem tudjuk megtenni. A folyamatos lemondás frusztrációhoz, végül bukáshoz fog vezetni, ami könnyen átcsaphat tagadásba és/vagy hedonizálásba, ami meg még annál is rosszabb lehet, mintha el se kezdtük volna. Ahogy Anne-Marie Bonneau mondta: „Nekünk nem egy maroknyi emberre van szükségünk, akik tökéletesen űzik a hulladékmentességet, hanem milliókra, akik legalább tökéletlenül.” Be kell látnunk, hogy a környezettudatosság egy működési mód, nem egy állapot.
Felhasznált irodalom:
Adam Alter: Kijózanító rózsaszín
Adam Alter: Ellenállhatatlan
https://www.maisonblog.hu/ezert-hagytam-abba-a-kornyezettudatossagrol-szolo-posztok-kesziteset/
https://www.youtube.com/watch?v=21xMrfUV0RU
Pumped Gabo (@pumped_gabo) • Instagram-fényképek és -videók
Lebukott a klímavédelem élharcosa, Greta Thunberg - vasarnap.hu
https://e360.yale.edu/features/apocalypse_fatigue_losing_the_public_on_climate_change
https://www.facebook.com/The.Environmental.Cowboy/posts/2229521383825321
Képek forrása
Pumped Gabo (@pumped_gabo) • Instagram-fényképek és -videók
vasárnap.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.