A kognitív disszonancia egy olyan mentális kényelmetlenség, amit általában akkor élünk át, amikor a cselekedeteink nincsenek összhangban a vélekedéseinkkel. A kényelmetlenség, a téma érintettségtől függően, a kisebb nyilallástól egészen a súlyos szorongásig terjedhet, amitől az elménk igyekszik minél előbb megszabadulni. Az utóbbi jelenséget hívjuk kognitív disszonancia-redukciónak és a klímaváltozásról szóló vitákban is gyakran találkozhatunk vele.

Vizsgáljuk meg először, hogy működik ez egy olyan hétköznapi tevékenység esetében, mint a dohányzás. Ha valaki napi három dobozzal szív, bizonyára elfogja a kellemetlen disszonancia, amikor találkozik a cigis dobozok gyomorforgató képeivel és a számtalan kutatással, ami a káros hatását taglalja. Legalábbis egy darabig. Hamarosan enyhül vagy akár el is múlhat a kellemetlenség, köszönhetően az elménk kreativitásának. Önigazolás-gyártásában ugyanis verhetetlen. Se szeri se száma a kifogásoknak, ha a disszonanciát kell csökkenteni. Alább öt  gyakori típust ismertetünk:

1. A valóság szépítése. Ilyenkor összehasonlítom magam olyanokkal, akik többet dohányoznak. Például azzal érvelek, hogy: Hetente egy dobozzal szívok, azért ez még nem a világvége. Az IT-s Ferike mindennap ennyit szív. 

2. Kompenzáció. Mikor próbálom ellensúlyozni a káros hatásokat. Például vitaminokat szedek. áfonyát eszek és/vagy sportolok a bagózás mellett.

3. Az ellentmondó információval való gyengítés. Ilyenkor elismerjük ugyan a problémát, de azért olyan súlyosnak nem tartjuk. Igyekszünk a ritka kivételek emlegetésével bizonygatni, hogy nem akkora dolog ez. Például azt mondjuk: A papa világ életében dohányzott, de még nyolcvan évesen is biciklivel járt, amaz meg állandóan sportolt mégis meghalt.

4. A tehetetlenség hangsúlyozása. Szintén elismerem a probléma létezését, de olyan nagy horderejű, általam nem befolyásolható ügyről van szó, hogy felesleges vele foglalkoznom. Ilyenkor mondok olyanokat, hogy: Ha valakinek olyan a génje dohányzás nélkül is meghal, akinek meg nem az meg akármennyit bagózhat.

5. Tagadás. Ilyenkor a jelenséget egy az egyben elutasítom. Azt mondom: Nincs összefüggés a dohányzás és az egészség között, a gyógyszer lobbi találta ki az egészet, nem bizonyított stb.

Eliott Aronson, amerikai szociálpszichológus szerint

Miért?

Először is nagyon gyakori, hogy termékeken, fogyasztási mintákon keresztül fejeződik ki az identitásunk. Másodszor, a környezetvédelemnek szintén megvannak a maga identitás képző gyakorlatai. És a kettő gyakran nem találkozik. A fogyasztói kultúra olyan mélyen gyökerezik a mindennapjainkban, hogy garantáltan lesz olyan terület, hobbi, szenvedély, feladat, változás, helyzet stb., amiben, ami miatt nem tudunk környezetvédő módjára viselkedni. Például zero waste életmódot vallok, de egyszerűen nem tudok lemondani az eldobható pelenkáról, tudom, hogy a közlekedés komolyan hozzájárul a klímaváltozáshoz, de imádom a sport autókat, aggódom a korallok miatt, de a sajtokat is szeretem stb. A sor nagyon hosszan folytatható. Ilyenkor komoly ellentmondást láthatunk az általunk vallott értékek és a cselekedeteink között. Elkerülhetetlen a kognitív disszonancia érzése. De még környezetvédőnek sem kell feltétlen lennünk. Akkor is ez történik, ha egyébként valaki tökéletesen el van a fogyasztói kultúrával, viszont a híradásokból folyamatosan ömlik, hogy elpusztul a bolygó és ez az ő életmódja miatt van. A kutatások szerint ilyenkor a dohányzásnál is tapasztalható eszközökkel igyekszünk szabadulni a kognitív disszonanciától.

Miket mesélhetek ilyenkor magamnak?

1. De én legalálább nem….

…repülök, eszek húst, autózom stb. a sor elég hosszan folytatható a lényeg, hogy összehasonlítom magam olyanokkal, akik sokkal durvábbak nálam (vagy gondolom, hogy azok) Ez felment engem az alól, ha mondjuk bizonyos területeken túlfogyasztok. Például szeretek az olcsó fapadossal repülni, de legalább nincs két autóm, mint a szomszédnak. Húst eszek, de legalább nem vásárlok folyton stb.

2. De én legalább…

…szelektíven gyűjtöm a szemetet, vegán vagyok, zerowaste vagyok, elektromos autóval járok. stb. Ez a sor is bőven folytatható. Annyiban különbözik, az előzőtől, hogy itt már tevőlegesen teszek valamit azért, hogy kompenzáljam a környezetvédelmi szempontból problémás cselekedetemet. Elvben persze a semminél az is jobb, ha legalább szelektíven gyűjti valaki a szemetet. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy ezek a cselekedetek ne a morális önengedélyezés miatt történjenek. Ugyanis az ember hajlamos arra, hogy ha elvégez egy jó cselekedetet, tudat alatt engedélyez magának egy rosszat is. Például tegnap húsmentes napot tartottam akkor a hétvégén mehet a csapatás Ibizán. Vagy fordítva. Ugyan három autót tartok fent, de legalább fémkulaccsal járok. Nem azzal van a baj, ha nem tökéletes a környezetbarát életmód, hanem azzal, ha egy gyenge jócselekedetet a sokkal durvább környezetszennyező cselekedet önigazolásaként használunk. A szívószálmentes augusztus sosem fogja kiegyenlíteni a fapados, traveladdict életmódot.

3. Ma reggel is majd megfagytam, hol van itt a globális felmelegedés?

Egy gyakori önigazolási forma, mikor a pillanatnyi hideg időjárásra hivatkozunk. A jelenségnek van egy gondolati torzításból adódó magyarázata, ami egy későbbi cikk témája lesz, illetve van egy információ hiányból adódó is. Utóbbinál egyszerűen az történik, hogy nem tudjuk mi a különbség az éghajlat és az időjárás között. Pedig a kettő nem ugyanaz. Hogy mi a különbség arról ebben a kiváló cikkben található bővebb információ. Röviden annyi, hogy az időjárás a légkör pillanatnyi állapotát jelenti, az éghajlat pedig egy hosszabb időszak időjárási viszonyainak összességét. A felmelegedés az utóbbit érinti. Jelen téma esetében a hideg napok felemlegetésével szeretnénk gyengíteni az éghajlatváltozás súlyosságát. De simán lehet eszköze a szándékos félrevezetésnek is, mint történt ez Trump esetében, mikor arról tweetelt november 22-én, hogy fázik, mi történt a globális felmelegedéssel?

4. Éghajlatváltozás mindig is volt és/vagy természetes folyamat.  A rendszernek kell változni, az egyes ember tehetetlen. A permafroszt miatt úgyis mindegy.

Való igaz, hogy 85 millió évvel ezelőtt a Bakony egy trópusi sziget lehetett, a Blahán meg tenger hullámzott. A klímaváltozás, mint jelenség végig kísérte Földünk történetét. Sőt ahhoz, hogy az általunk ismert természeti környezet, kultúra kialakuljon, szintén egy klímaváltozásnak kellett végbe mennie. Ahhoz azonban, hogy a fajok megfelelően tudjanak adaptálódni, fokozatos átmenetre volt szükség. Az emberi tevékenység viszont, földtörténeti mértékekkel mérve, szempillantás alatt égeti el több millió év fosszlizálódott biomasszáját. Az adatok egyértelmű összefüggést mutatnak az emberi tevékenység és a felmelegedés között, és ahogy eltolódik a klíma a szélsőséges viszonyok felé, egyre kevésbé lesz alkalmas a ma ismert kultúra/társadalom fenntartására. Nem beszélve arról, hogy a felmelegedést olyan jelenségek is kísérik, mint a biodiverzitás csökkenése, a természeti erőforrások kimerülése vagy a szennyezés növekedése. Ha arra hivatkozunk, hogy ez természetes és/ vagy túl nagy jelenség, ezért felesleges a hajcihő, tovább súlyosbítjuk a bajt. Az ember kivételes alkalmazkodó képessége tette lehetővé, hogy gyakorlatilag a teljes bolygót, éghajlattól függetlenül benépesítse. Ilyen mértékű változás kezeléséhez a társadalom/kultúra alkalmazkodó képességét is hadrendbe kell állítani. Ahhoz pedig, hogy a társadalom megmoccanjon szükség van az egyes emberekre, akik alkotó kisebbségként elindítják a változásokat.

5. Az éghajlatváltozás kamu/nem létezik!

A pszichoanalitikus felfogás szerint a tagadásnak van egy énvédő funkciója. Erre akkor van szükség, amikor olyan összeegyeztethetetlen az énképemmel az, hogy a klímaváltozásnak én és az életmódom az oka, hogy sokkal egyszerűbb tagadni az egészet. Olyan mélyen érinti az egyént, hogy másképp nem tud vele megküzdeni. Például mikor a szakmánk összeegyeztethetetlen a klímaváltozással, mondjuk olajfúrók vagy marhatenyésztők vagyunk. Ilyenkor nagy rá az esély, hogy tagadni fogjuk az egészet.  Ráfogjuk, hogy csupán valamilyen csoport vagy lobbi kitalációja, hogy megszerezze a hatalmat és elvegyen tőlem valamit. Ez persze nem igaz. A tudattalan cél az én védelme.  

Gyakran előfordul azonban az is, hogy előbb csináljuk a káros tevékenységet és hogy elkerüljük a kognitív disszonanciát, ehhez szabjuk az identitásunkat is. Például fogyasztok húst, nem lehetek környezetvédő. Ez azért problémás, mert ilyenkor egy cselekedet, szokás miatt dobjuk az egész klímakérdést vagy már eleve el sem kezdjük. Mintha egy szelet csokoládé miatt adnánk fel a teljes fogyókúrát. Pedig, Carl Gustav Jung szavaival élve: A jó élet folyamat, nem egy állapot. Egy irány, nem egy végállomás. Úgy gondolom, hogy ez a környezetbarát életmódra is igaz.Azért mert vannak a klímavédelemmel össze nem egyeztethető szokásaink még nem kell dobnunk az egészet.

Azzal, hogy a világ egyre komplexebb és átláthatatlanabb lesz, egyre nehezebb lesz lépést tartani a környezetbarát életmóddal, átlátni minek, mire, milyen hatása van. Könnyen lehet, hogy amit egyik héten még hasznosnak hittünk a másikon már káros cselekvésnek számít. Elkerülhetetlen lesz, ezért a kognitív disszonancia növekedése, ami hozza majd magával a csökkentés igényét is. Fontos, hogy ez valódi cselekvést váltson ki és ne feladást, tagadást vagy egyre nyakatekertebb önigazolásokat.   

Felhasznált irodalom:

Diane M. Mackie - Eliot R. Smit Szociálpszichológia

Elliot Aronson: A társas lény

Elliot Aronson - Carol Tavris: Történtek hibák... (de nem én tehetek róluk) - Az önigazolás lélektana

https://masfelfok.hu/2019/04/24/eghajlat-idojaras-kulonbseg-meteorologia-eghajlattudomany/

https://masfelfok.hu/2019/05/02/eghajlatvaltozas-extrem-havazas-donald-trump-jet-futoaramlas-nagy-foldi-legkorzes/

https://masfelfok.hu/2019/04/28/mitosz-hideg-szelsoseg-globalis-felmelegedes/

http://bocs.hu/eletharm/ev/ev02128.htm

Kép forrása:

https://www.everydayhealth.com/neurology/cognitive-dissonance/what-does-cognitive-dissonance-mean-theory-definition/