A klímaváltozáson túl is van élet?

Növekvő szeméthegyek, pusztuló őserdők. A klímamegállapodás nélkül is marad elég tennivaló.

2017. szeptember 27. - Csizmadia Máté

 

#zöldpszichológia #ökopszichológia #környezetvédelempszichológia

Túl nagy visszhangja nem lett annak, hogy Brazília fél Magyarországnyi esőerdő nemzeti parki státuszát szünteti meg és engedélyezi az aranybányászatot. Néhány hete jelent meg a hír a 444.hu-n, de még ott is kevesebben kommentelték, mint a Mészáros Lőrincz utcáról szóló cikket. Azért meglepő, mert ez egy kicsit jobban körülhatárolható probléma, mint például a globális felmelegedés. Pedig abban keményen szokott menni az anyázás.

Nem vitatom a globális felmelegedést, a félreértések elkerülése végett, de lássuk be, ha az emberiség önkorlátozásán fog múlni, hogy felmelegszik-e bolygó, akkor jobb, ha máris víz-alapok és klímaberendezések részvényeibe kezdünk el fektetni. Az emberiség magától ritkán volt képes az önkorlátozásra. Már, ami a termelést és a fogyasztást érinti.

Két dolgot azonban meg lehetne oldani, hogy mégse üljünk itt tétlenül. Az egyik a hulladék gazdálkodás a másik pedig a biodiverzitás védelme. Mindkettő kézzel fogható, mindkettő megoldására rendelkezésre áll a technológia és mindkettő rengeteget tudna javítani az emberiség túlélési esélyein. Az őserdőirtással az utóbbi került veszélybe.

ha_a_nap_lenyugszik_semmifele_gyertya_nem_helyettesitheti_1.jpg

 

Hogy miért pörgök/pörögnek ennyit a biodiverzitáson? Most hagyjuk, hogy minél nagyobb egy ökoszisztéma biodiverzitása annál produktívabb, meg stabilabb meg stb, stb.. A valóság show-k világában ez ma már nem sokat mond a népnek. Ami a kulcs az a bioprospecting. A fogalmat E.O. Wilson amerikai biológus könyvében olvastam először, aki leírt egy egészen elképesztő sztorit az AIDS kutatásáról. Az Egyesült Államok Rákkutató Intézete a rák ellenszerét kereste a borneói esőerdőkben. A protokollnak megfelelően minden fellelhető növényből egy kilogrammnyit gyűjtöttek majd vizsgálgatták a benne lévő anyagokat. A rák ellenszerét ugyan nem találták meg, de észrevették, hogy az egyik mintából származó anyag százszázalékos védelmet biztosított a HIVI. vírus citopatikus hatása ellen, azaz meg nem gyógyította a kórt, de megállította a vírus replikációját és ezzel a tünetek kifejlődését. Azonosították, hogy az anyag a Callophyllum lanigerum var. trocoriaceum nevű fából származott. Nagyon megörültek neki, de amikor visszamentek a fa már nem volt meg. Kivágták. Valószínűleg a helyi erők. Elég komolyan kutakodtak, míg végül találtak néhány példányt a fajból a Singapuri Botanikus Kertben és szintetizálták a vegyületet.  Szerencséjük volt. De hasonló sztorija volt annak a nyílméreg békának is, aminek a váladékából az ópiátoknál is sokkal hatékonyabb fájdalom csillapítót tudtak szintetizálni. Még épp időben, mert mire sikerült, az élőhelyükön banán ültetvények létesültek teljesen kiszorítva a békákat onnan.

Ez csupán két példa arra, hogy mit adhat nekünk a biodiverzitás és milyen könnyen veszélybe kerülhet.  Egy olyan erőforrás ez, amit, ha elpusztítunk, nem tudunk reprodukálni.  Erdőt lehet telepíteni, de olyan erdőt, ahol négyzetkilométerenként 75 000 fa faj és 150 ezer magasabb rendű növény él és az összes ott élő faj számát pedig csak megbecsülni tudják, nem lehet.

dzsungelalpokliget_1.jpg

 

A szakemberek szerint a jövő gyógyszeripara, sőt még a mezőgazdasága is nagyban a fog függeni a bioprospectingtől. A géneknek olyan gazdag kincsestára ez, amit semmilyen aranybánya nem pótolhat. A klímaváltozást ma már vitathatatlan tény. A keményen dolgozó kisember számára azonban megfoghatatlan. Egyszerűen a cselekvés (pl. nem fogyasztás) és következménye túl messze van egymástól térben és időben is. A szociálpszichológiai szakzsargon szerint az észlelt kontrol ilyenkor alacsony. Azaz nem gondoljuk, hogy a cselekvéseinknek túl sok hatása lenne. Ha teszünk is valamit az a nagy egészben nem oszt nem szoroz. Ha teszünk is valamit, maximum pótcselekvéseket, mint az „ökotrendiskedés”. Szerencsés esetben egy takarékos izzó jut évi 500 kiló szemétre.

Azt javaslom tehát, hogy amellett, hogy természetesen nem adjuk fel a harcot a globális felmelegedés ellen sem, ideje lenne olyan dolgok miatt is felháborodni, ami ellen tényleg tehetünk. Márpedig a biodiverzitás védelme ilyen.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://zoldpszichologia.blog.hu/api/trackback/id/tr9112903496

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

norbertzalai 2019.03.12. 16:04:44

Kedves Kázmér,

Látom, hogy nem friss a cikk, de sajnos csak most találkoztam vele, ahogy a bloggal is.
Kérdésem:
"...ideje lenne olyan dolgok miatt is felháborodni, ami ellen tényleg tehetünk. Márpedig a biodiverzitás védelme ilyen."
Hogyan tehetünk érte?
Nagy örömmel vennék egy levelezést/ beszélgetést erről a kérdésről és egyéb, a klímaváltozáshoz ("...az előzőekből következően az egyes ember tehetetlen egy ilyen méretű globális probléma ellen.") kapcsolódó témákról.
norbertzalai@gmail.com