#zöldpszichológia #ökopszichológia #környezetvédelempszichológia

#környezetvédelem

#pszichológia

#klímaszorongás #ökoszorongás #klímapszichológia #klímaváltozáspszichológia

Finoman fogalmazva Donald Trump nem egy környezetvédő alkat. Számos húzása volt, amivel csúnyán beintett az emberiségnek, például mikor kilepett a párizsi klímaegyezményből. Megnézve azonban Leonardo Dicaprio, még az amerikai elnökválasztás előtt bemutatott filmjét, sajnos azt kell mondanom, hogy a környezetvédők házhoz mentek a pofonért.   Az Özönvíz előtt inkább tűnik kampányfilmnek, mint korrekt dokumentumfilmnek. Ez önmagában persze nem lenne gond, csak hát tálcán kínálja a klímaváltozás témáját Trump marketingeseinek, mint liberális demokrata fincsiskedés, amire (majdnem) tét nélkül lőhetnek.

Dicaprió nem ma kezdte zöldülést. Már 1998-ban alapítvány hozott létre a vadvilág védelmére és a wikipédia szerint régóta köztudott, hogy menetrendszerinti járatokkal repül és hibridautót vezet. 2007-ben narrátora volt Az utolsó óra című dokumentumfilmnek, 2014-ben pedig kinevezték az ENSZ békekövetének.

Az emberiség mindig vevő volt a világ vége sztorikra, aminek egy különleges válfaja a „klímapornó”. Olyan újságcikkek, könyvek, filmek, amikben hosszan taglalják milyen válogatott borzalmakban lesz része az emberiségnek az éghajlatváltozás következtében.   Szépen illik ebbe a sorba Dicaprio filmje is. Le kell szögeznem, hogy nem vitatom a klímaváltozást vagy, hogy van-e benne felelőssége az emberiségnek. A bajom az egyoldalú téma feldolgozásával van. És azzal, hogy ez a film inkább egy demokrata választási kampány része, ezért a puszta riogatáson kívül nem sokra alkalmas. A megoldásokról, mint általában, nem sok szó esik, illetve ami mégis elhangzik, bántóan közhelyes.

Összefoglalva, a klímaváltozást a fosszilis energiahordozók használata és az emberiség túlfogyasztása hajtja, azon belül is a túlzott marhahús fogyasztása. Gyönyörű képeken mutatják be, hogyan olvadnak a jégsapkák, hogyan ontják a füstöt a gyárak és hogyan pusztítják az őserdőket. Közben ötpercenként elhangzik, hogy cselekednünk kell, illetve Dicaprio mindenkivel spanol, aki csak megszólalt a témában.  A képek tényleg szépek, de Leónak ez a napszemüveges, manósapkás, north face kabátos hipszterkedése az olvadó jégtáblák körül valahogy nagyon hitelteleníti az egészet. Folyton az járt a fejemben, hogy egy ökotrendy divatbemutatót nézek. Ezután meg sem lepett, hogy még a neten is fent van, hogy milyen ruhák voltak benne.

A film végén, a stáblista előtt, aztán egy percben összefoglalják mi a megoldás:

Mindegyikkel egyetértek, bár kíváncsi lennék, hogy az emberiség hány százaléka választhatja meg, hogyan szerzi az áramát? Szomorú, de úgy tűnik, hogy az amerikai környezetvédelem döntött. Nem akarják a fogyasztásukat visszafogni. Valaki oldja meg a termelés problémáit, lehetőleg ezek legyenek a fejlődő országok, aztán kalap, kabát, mehet tovább a buli. A maximum, amire hajlandóak, hogy az egyik termék helyett egy másikat válasszanak. Néha. Ez persze lehetne eredményes, de irtó bénán nyúlnak hozzá. Az, hogy Amerika magától lemondjon a marhahús fogyasztásáról nonszensz. Ahhoz még nem fáj eléggé. És kb. olyan, mintha nálunk a gulyásleves vagy a töltött káposztaevés ellen kampányolnának, hogy megmentsük a bolygót. Dicaprio rá is kérdez a filmben, hogy milyen esély van erre, de a klimatológus fickó mellébeszél és csak annyit, mond, hogy ha nem tudunk lemondania a marhahúsról, válasszunk csirkét. Időnként. Persze kicsiben kell elkezdeni, de ez még nagyon kevés azoktól, akik fejenként 61 nigériai elektromos fogyasztását produkálják. A legizgalmasabb része egyébként az egész filmnek, amikor az indiai nő osztja Dicapriót. India lakosságának 30 %-a még nem használ áramot és kb. 700 millió ember fűt és főz tehénszarral. Ha mindenki átállna a kőszénalapú energia használatra, amire igen nagy esély van, hiszen a világ 3-4. legnagyobb készletével rendelkeznek, akkor lenne córesz a világnak.  Dicaprio bólogat is hevesen és elmondja, ezért kell ezt megelőzni és már most megújulóba fektetni. A nő meg visszakérdez:

Hát igen könnyű úgy ajánlgatni a napelemet, ha eddig nem neked kellett tehénszarral fűteni.

Mindenképp pozitív, hogy Leonardo Dicaprio legalább felvállalta a témát. Azonban jó lenne elengedni a régi kliséket és új megoldásokkal előállni. Gondolkodjunk egy texasi fejével! Elmondják neki, hogy ne egyél marhahúst, bezárjuk az olajkutakat és szavazz a demokratákra. Mert kb. ez a film üzenete. Élből el fog utasítani mindent, ami klímaváltozás és a vége már az lesz, hogy simán leszarja, ha a választott vezetője kilép a klímaegyezményből. Sőt imponálni is fog neki Trump arcosodása mikor ilyeneket mond, hogy a „klímaváltozás egy hoax, amit a kínaiak találtak ki, hogy az amerikai ipart szívassák vele”.  Így lesz demokrata huncutkodás egy olyan közös ügyből, mint a klímaváltozás. Pedig a környezetvédelem nem lehet csak az egyik oldal ügye. Komoly érvek vetődnek fel a konzervativizmus, mint a lokális környezetvédelem szervezőelve mellett is. Egy szó, mint száz nagy a baj, ha még itt tart a klímaváltozás elleni harc, hogy marhahús helyett együnk csirkehúst. Az emberi tényezőt még mindig csak korlátozottan veszik figyelembe. És még az abszolút gonosz és az abszolút jó küzdelmeként ábrázolják. Szívesen láttam volna valamit az új irányvonalakról is, mint a választás tervezés, sharingeconomy vagy a körkörös gazdaság. De nagyon progresszív lett volna, ha többet beszélnek a társadalmi és környezeti érdekek szembenállásáról illetve, hogy feloldásukra milyen válaszok képzelhetőek el. Tudniillik, amíg ez nem történik meg csak pózerkedés az egész. Ahogy dönteni kell munkahelyek megszüntetése vagy a keleti lápi bagolylepkehernyó élőhelye között mindig az utóbbi lesz a vesztes.

Ha szeretünk borzongani érdemes megnézni a filmet, mert a képek valóban lenyűgözőek.  De ha valaki egy fokkal érdemibb mondanivalót szeretne hallani a témában, érdemesebb újra megnézni Az utolsó óra című dokumentumfilmet.