A könyv témája egyszerű: motiváció. Ha valaki olvasott már népszerű szakkönyvet kb. el tudja képzelni, hogy mire számíthat: motiváció meghatározása, történelme, jelene, a mostani rendszer hibái, mi lenne jobb helyette, hogyan érhetjük el stb. stb. És kb. igaza is lenne. A különbség az elképzelt struktúrához képest annyi, hogy a jelenlegi rendszer kritikáját már az első fejezetben megkapjuk, mintegy figyelemfelkeltés gyanánt.

Emlékszem úgy ajánlották ezt a könyvet, hogy csak kezdjek bele és nem fogom tudni letenni. Ezek nálam eléggé betalálnak, úgyhogy nem volt kérdés, hogy elolvasom. Épp külföldre utaztunk, egy sokat olvasó kollégámmal, mikor sikerült megszerezni. Neki is láttam volna, de a kolléga kikapta a kezemből majd pár percnyi lapozgatás után visszaadta, hogy elég is volt ennyi. Meglepődve néztem rá. Azt mondta: az alapgondolatot elolvasta, a többi úgyis az lesz, hogy az író ezt bizonygatja oldalakon keresztül. Az első érzésem a könyvvel kapcsolatban az volt, hogy ja. Tényleg az egész könyv arról szól, miért jobb a motiváció 3.0. De ezt mondjuk elég jól szerkesztve, több oldalról megtámogatva, példákkal illusztrálva mutatja be a szerző. Persze az is jól tapintható a könyvvel kapcsolatban, hogy most valami „igen nagydolgot akarok mondani” szándékkal íródott. A könyv saját terminológiájával élve az egész egy nagy heurisztikus kísérlet arra, hogy egy mindenkit érintő, érdeklő témáról próbáljunk valami nagyon újat, valami nagyon mást írni. Pink újságíró, pontosan tudja, hogy így kell sikeres ismeretterjesztő könyvet írni.

Aztán a siker annak fényében sem meglepő, hogy szerinte az a jó a világnak, ha a főnök többet fizet, kevesebbet kell dolgozni, flowban lehet lenni és néha még a hatalmat is átengedi. És kutatásokkal igyekszik alátámasztani, hogy ez mindenkinek mennyire megéri. Naná, hogy ezt mindenki szereti hallani. Pont mostanában mikor virágkorát éli az önfejlesztés. Trénerek, önsegítők, mentorok, guruk leselkednek ránk minden sarkon. Percek alatt, erőfeszítés nélkül lehetünk soványak, szépek és milliomosok. Ehhez pusztán csak követnünk kell a sikeres emberek három, öt, hét vagy kilenc szokását. A jelenség nem csak a pszichológia területén burjánzik és szerencsére már a szakembereknek is feltűnt. Pléh Csaba szerint az a titkuk, hogy a tucatnyi életigazságuk, amelyeket hirdetnek olyan általánosak, hogy minden helyzetben alkalmazhatóak. „Nincs ember, aki ne ismerne magára ezekben a bűvmondatokban.” írja. Bűvmondatokban pedig ez a könyv is jócskán bővelkedik. Az egész iromány tekinthető egy céges önfejlesztő könyvnek.

Ettől függetlenül egyébként lehet tanulni belőle.

Munkaadói érdekképviseletnél dolgozom, naponta foglalkozom a munka világával. Számomra ezért a legizgalmasabb részek azok voltak, amelyek az alternatív foglalkoztatási formákat, munkaszervezési és motivációs technikákat mutatták be már létező példákon keresztül. Ezek nagyon ritkák. Mikor az új munka törvénykönyve elfogadásra került Magyarországon, a Kúria Munkaügyi Kollégiuma vadászta azokat a cégeket, akik a Nyugat-Európából átvett technikákat tényleg alkalmazzák. Másik fontos tanulság vagy inkább megerősítés az ismétlés vagy szakértővé válás üzenete volt. A kínaiaknak van egy mondása arról az emberről, aki sok mindennel foglalkozik. Azt mondják, „az ilyen ember sok kést hord az övében, de egyik sem éles!”  Professzionális teljesítményt csak úgy tud nyújtani az ember, ha folyamatosan elmélyül az adott szakmában. A mai multitasking világában ez fontos üzenet.

A harmadik, ami miatt rendkívül hasznosnak találtam, az a könyvlista volt a könyv végén, ismertetéssel. Biztos vagyok benne, hogy néhányat el fogok olvasni közülük.

Ugyanakkor a könyv egy kicsit elitista. A bemutatott technikákat leginkább a közép vagy még magasabb társadalmi osztályba tartozók foglalkoztatásában lehet alkalmazni. Olyan trendi cégeknél, mint pl. a Facebook, a Google stb. De, hogyan lehet ezeket bevezetni a magyar kkv szektorba? Tovább menve, hogyan lehet ezeket alkalmazni az alacsony képzettséget igénylő munkaköröknél? Például napszámosoknál, bányászoknál, közmunkásoknál? A könyv alapjául szolgáló Flow című könyvben Csíkszentmihályi Mihály, élve az anekdotikus érvelés eszközével, bemutat egy fémipari munkást, aki a többséggel ellentétben áramlat élményt élt át a mostoha körülmények ellenére is. Sajnos ez azonban csak a szabályt erősítő kivétel. Egyelőre nem látom, hogy ez könyv választ adna a monoton munkát végzők millióinak. Pedig, robotizáció ide vagy oda, ezek a munkakörök itt keleten még egy ideig velünk maradnak. És a kiégés is ott a legkeményebb. Illetve adódik egy másik kérdés is. Azért lett-e sikeres egy-egy nagy multi, mert a könyvben bemutatott technikákat alkalmazták? Vagy egyébként a hagyományos „a szart is kitaposom az alkalmazottból” hozzáállásból illetve a szakértők agyon fizetéséből adódott egy gazdasági fölény, aminek birtokában már bátran kísérletezhetett? Nullából fel lehet-e építeni egy sikeres céget mondjuk zöldmezős beruházással úgy, hogy a kezdetektől fogva ezeket a technikákat alkalmazzák? (Szándékosan nem írom le a technikákat, benne vannak a könyvben).

Tovább árnyalva a kérdést, milyen lehetőség van az ingyenesség, a fél non-profitság bevezetésére a termelői szférában? Mert, hogy ezek elterjedése mellett is érvel a könyv. A kreatív munkahelyeken valószínű, hogy van. No de a termelésben? A bolygót az autóipar, a fosszilis energiahordozók bányászata és elégetése, az építőipar károsítják leginkább. Az újfajta megközelítésre itt lenne szükség. Kíváncsi lennék, hogy ennek milyen realitásai vannak, számokkal alátámasztva.

Összességében, a kritikai hangvételem ellenére, bátran ajánlom ezt a könyvet. Elsősorban azoknak, akik nem találkoztak még Csíkszentmihályi Mihály nevével vagy a munka ilyen formán való megközelítésével. Annak ellenére, hogy számos helyen hatásvadász és szinte minden gondolatát mások munkájából meríti, az a véleményem, hogy sok ilyen könyvre van szükség. A tudományos pszichológia használt nyelve nehéz, bonyolult. Kicsit álszent dolognak tartom, hogy a művelői a sarlatánok elterjedése miatt fanyalognak, ők maguk pedig nem tesznek túl sokat a kutatási eredmények ember közelibbé válásáért vagy a tévhitek eloszlatásáért. A szerző vette a fáradtságot, hogy tényleg létező pszichológiai kutatásokra támaszkodva ismertessen meg egy új megközelítést az átlagemberrel is. Ezzel pedig mindenképp tett valamit a helyzet javításáért.