Három céges zöldítés, amiről nem is gondolnád, hogy az!

A zöld ötven árnyalata II.

2020. március 25. - Csizmadia Máté

A céges zöldítések nem tegnap kezdődtek, de az biztos, hogy az elmúlt pár évben pörögtek fel igazán. Az információterjedés gyorsulásával láthatóbbá váltak a fogyasztói társadalom következményei és hát velük együtt a felelősök is. Az orrba-szájba tolt logók nem csak a szupermarketek polcairól mosolyognak vissza ránk, hanem az óceáni szemétszigetekről és az illegális hulladéklerakókból is. Ez nyilván sok céget cselekvésre sarkalt. Elkezdtek szaporodni a zöld munkahelyek is. Az persze más kérdés, hogy önzetlenségből vagy kényszerből kezdtek-e zöldíteni, a lényeg, hogy számos szektorban, számos vállalatnál tapasztalható fokozottabb érdeklődés a környezetvédelem iránt. 

Ez mind szép és jó. A probléma azonban sokszor az, hogy a környezetvédelmi kérdések csak elsőre tűnnek egyértelműnek. Valójában a legtöbbjük igen összetett, amire sokszor még a tudomány is csupán részleges válaszokat tud adni. Nem véletlen, hogy sok vállalkozás, még ha szándékai tiszták is, csupán tessék-lássék módon reagál. Egy 2011-es kutatás szerint a munkahelyi környezetbarát cselekedetek közül az első három helyen a villanykapcsolók lekapcsolása, a számítógép éjszakára való kikapcsolása, illetve az újrahasznosított papír használata állt. Bizonyára azóta javult a helyzet, de az is biztos, hogy még mindig sok a látszatmegoldás. Az alább felsoroltam három intézkedést, amelyek érdemben járulhatnak hozzá a hatásosabb zöldítéshez és vele a  zöld munkahelyekhez. 

Hatékonyság növelése

Kézenfekvő zöldítési forma a hatékonyság javítása. Általában ez a legjobban támogatott, ám a legkevésbé kommunikált forma is, hiszen önmagában üzleti érdeke a cégnek, azt meg nem szokás jócselekedetként számon tartani. Például a mezőgazdaságban az állattartók egy kilogramm pecsenye csirke előállítását 2007-ben már feleannyi ivóvízből és tized akkora takarmány termőterülettel oldották meg, mint hatvan évvel korábban. Az egységnyi termékre eső környezetterhelés a tojás előállítás esetén 25 százalékkal, sertéshús előállítás esetén pedig 15 százalékkal csökkent az elmúlt húsz évben. De még az USA tejtermelése is 50 százalékkal kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátásával jár, szintén az elmúlt hatvan év mezőgazdasági technológiai fejlődésének köszönhetően. És a folyamat az elmúlt években több ágazatban is végbement.  

A kérdéssel azonban több probléma is akad.  Sokszor hangzik el érvként, hogy ezt a vállalatok amúgy is megteszik, hiszen, ha nem, akkor elbuknak a piaci versenyben. Ez ma már azonban nem teljesen igaz. A vállalatvezetők is olyan mértékű információs nyomásnak vannak kitéve, amiben szinte képtelenség az elérhető legjobb technológiát folyamatosan nyomon kísérni. Nem beszélve a zöld technológiákról. Plusz sokuk már a saját technológiáját sem ismeri. Nem tudja melyek azok a pontok, ahol érdemes lenne beavatkozni. A másik probléma, hogy attól, hogy valamit kevesebb ráfordítással állítunk elő még nem biztos, hogy kevesebbet is fogyasztunk belőle. Sőt! A Jevons-paradoxon szerint, ha valamit nagyobb hatékonysággal állítok elő, abból többet is fogyasztok. Mit lehet tenni ezek ellen?

zoldmunkahely_1.jpg

Az első problémára a civil szervezetek, valamint a munkavállalók bevonása kínálhat megoldást. A hatalmas információs nyomás közepette a különböző szervezetek lehetnek azok, akik előszűrhetik az információt, illetve iránymutatást adhatnak arról, hogy merre lehet az előre. Mindenképp be kell vonni a munkavállalókat is. Számos technológiai újítás érkezik központilag erőltetve, amelyek sikere leginkább a frontvonalban lévő munkavállalókon múlik. Sőt, ők maguk vannak sokszor a leginkább képben azzal, hogy hol lehetne időt, pénzt, energiát spórolni. A túlfogyasztás már nehezebb dió. Talán a következő javaslat az, amely, ha meg nem is szünteti, de legalább enyhíti a Jevons-paradoxon előfordulását, mind vállalati, mind egyéni szinten.

Visszajelzések rendszere

A második javaslat a már meglévő környezetbarát intézkedéseket segíthet hatékonyabbá tenni. Az emberi viselkedés módosításához szükség van visszajelzésre a cselekedetink hatásáról. A környezetvédelem és benne a klímaváltozás területén különösen nagy probléma, hogy tetteink következményei sokszor nem látszanak. És ugyanez igaz a környezetbarát cselekedetekre is. A Southern California Edison áramszolgáltató vállalat csupán azzal 40%-os csökkentésre tudta ösztönözni a lakosságot, hogy egy világító gömb segítségével láthatóvá tette az áramfogyasztásukat. Már nem kellett az embernek a saját „megérzéseire” hagyatkoznia. Kerek-perec visszajelzést kapott a viselkedés következményeiről. A jelenség remekül alkalmazható mind a céges zöldítésekben, mind a környezetre ártalmas cselekedetek láthatóvá tételében. Szintén pozitív példaként tartják számon az amerikai Mérgezőanyag- Kibocsátási Leltárt, amely előírta a cégeknek és magánszemélyeknek, hogy tegyék közzé az általuk kibocsátott, tárolt mérgező anyagok mennyiségét. Az adatokból aztán összeállt egy lista, amelyről mindenki láthatta, ki hol áll éppen. Egy ilyen listán azonban senki sem szeret „előkelő” helyen szerepelni, így hát a vállalkozások anélkül kezdték csökkenteni kibocsátásukat, hogy erre külön kérte volna őket bárki.

A zöldítések tehát egyik legfontosabb formája a cselekedetekről szóló információhoz kapcsolódik. Mit, milyen hatással végez a vállalkozás és ha valamit változtat, annak milyen következményei vannak? A fém kulacs bevezetése mennyi műanyag flakon kiváltásával jár? Vagy mennyi energiát sikerült megtakarítani az irodai energia hatékonysági programokkal? Mennyit nyerünk a réven és mennyit veszítünk a vámon? Nagyon nem mindegy, mert, ha ezzel nem vagyunk tisztában a céges zöldítés továbbra is csak marketing marad (bővebben: A zöld ötven árnyalat I. című írásban).  Érdemes tehát minden programban indikátorokat beépíteni, de ha ez nem megy, az adatok nyilvánossá tétele, az átláthatóság javítása még mindig sokat segíthet. E zöldítési formák elterjedése, illetve szélesebb körben való propagálása, nem csak a dolgozók környezetbarát cselekedeteire lenne pozitív hatással, hanem a társadalmi megítélésre is. Nem beszélve persze magáról a környezetről.

Green working day

Mikor a környezetszennyezés nagyágyúiról van szó, szinte lehetetlen elkerülni a zöldre mosás vádjait. És hát való igaz, attól, hogy mondjuk egy olajipari vállalat felhagy a szívószállal vagy hordozható bögréket osztogat, még nem lesz fenntartható. Persze marketing oldalról jól mutat, de ennek hatása is csak ideig-óráig tart. Mit tud hát tenni egy ilyen cég, ha mégis aggódik a környezetállapotáért, de amúgy nem csökkenő igény van a termékeire is? Ezekre a vállalatokra sokszor jellemző, hogy magas béren foglalkoztatnak, magasan képzett munkaerőt, akiknek egy idő után kevés lesz a pusztán pénzért való robotolás. Csócsó asztal ide, babzsákfotel oda. Persze lehet növelni a bónuszokat, azt mindenki szereti, de egy ponton túl már az sem bír igazi motivációs többlettel.

Az Atlassian nevű vállalatnál erre találták ki az úgy nevezett Fedex napot, ami azt jelentette, hogy a munkavállaló 24 óráig olyan problémán dolgozhatott, amin akart, még ha az nem is kapcsolódott a cég tevekénységééhez. Később ezt tovább növelték és a munkavállalók a munkaidejük már 20%-át fordíthatták tetszőleges projektekre, aminek elképesztő hatása volt a kreativitásra és a motivációra.  Az eszközt a 3M és a Google is bevezette. Utóbbinál már az új termékek fele ilyen „szabadfoglalkozásokból” származik. Az eszköz remekül alkalmazható lenne környezetvédelmi problémák megoldására is, függetlenül a cégtevékenységétől (de akár ahhoz is kapcsolódhat). Egyébként sem ritka ma már, hogy egy-egy vállalkozás más ágazatokban is kipróbálja magát.

Vegyünk például egy olajipari céget, amely a tevékenység felhagyása nélkül már nem igen fog tudni zöldíteni, ugyanakkor jelentős szürkeállományt foglalkoztat, akik közül nem mindenki céges gazember. Sőt! Sokan belebetegszenek, hogy egy jó ügyért harcolhassanak. Lehetőséget tudna nekik adni, hogy egy általuk választott környezetvédelmi problémán gondolkodjanak. És ilyen kis millió van. És nem csak technikai, hanem társadalmi, pénzügyi vagy akár pszichológiai probléma is. Tehát, az intézkedés amellett, hogy növelné a motivációt és a kreativitást még a környezetvédelemhez is hozzájárulhatna. És nem győzöm hangsúlyozni, megoldandó probléma rengeteg van.

A cikk először a Dreamjo.bs bolgján jelent meg 2020. február 19-én. 

https://dreamjo.bs/hu/blog/post/a-zold-otven-arnyalata-ii-harom-ceges-zoldites-amirol-nem-is-gondolnad-hogy-az


 

Vendégszerző: Csizmadia Máté, a Zöld Pszichológia blog szerzője, agrárközgazdász, pszichológus.

Források:

Daniel H. Pink: Motiváció 3.0

Richard A. Thaler, Cass R. Sunstein: Nudge: Improving Decisions About Health, Wealth, and Happiness

Horn Péter (agrármérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja) előadás anyagai.

Képforrás:

https://psmag.com/magazine/theres-a-name-for-how-increased-energy-efficiency-leads-to-increased-energy-usage

A bejegyzés trackback címe:

https://zoldpszichologia.blog.hu/api/trackback/id/tr1115555468

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.